Felülök a villamosra és hazazötyögök. És nem gondolok semmi másra. Sem munkára, sem filmre, sem versekre, sem férfira. Hazazötyögök kénylemes kis kuckómba, ahol a központi fűtés szenvtelen állandósága fotelhez szögez és el nem enged onnan másnap reggelig. Ma nem tervezek. Ma nem írok már többet semmit, nem gépelek domain-neveket, elfelejtem még Téged is, el Prágát, el Kolozsvárt, el a világot. Holnap úgyis tovább dolgozunk és klikkelgetünk. Az egyedüli dolog, ami most a fejemben járhat, hogy valamikor ezt majd csehül is le fogom tudni írni és ez jól esik. Comfortably numb és ez így most jó.

A színes éjszakákra!

***

Just get on the tram and go home. And I don't think of anything else. I don't think of work, nor movie, poems, nor man. Just go home to my comfortable edge, where the permanence of the central heating nails meto the couch and doesn't let me go until tomorrow morning. I don't make plans today. I won't write anything more, don't type domains, will even forget about You, Praha, Kolozsvár, the whole world. We will keep on working and clicking tomorrow anyway. The only thing that van cross my mind right now is that sometime I will be able to write this down in czech and it feels good. Comfortably numb and right now it's good.

For jazzy nights!